Libuli...

Örülök, hogy feltetted! Nagyon cuki lett! Èn félve rakom fel, mert elég csícsás lett! Liza ötlete volt, hogy futó libát csináljunk lufikkal a kezében... A liba körvonalát halványan előrajzoltam és ő grafittal át rajzolta. Ez volt a legnehezebb a liba ezt megrajzolni egyedül nem is bírta.  De igen izgalmas 2 napos alkotás volt, mert mikor megunta akkor otthagytuk. Én elővettem minden otthon talált tollat, csillámot, kukoricát, csoki papírt, kukoricacsuhéjt, kavicsot, gyöngyöt, ragasztókat, festékeket, temperát, pasztell krétát, filcet, zsírkrétát, madzagokat, préselt virágokat...szóval az asztalon már nem fértünk el. Liza mondta, hogy ő mit képzelt el" , hogy legyen egy nagy napocska...akkor megmutattam az újammal, hogy a liba mögé rajzolhat akkor tényleg nagy a napocska...azt elkezdte filccel kiszínezni, de az kifogyott olyan nagy volt...aztán zsírkrétával színezte tovább, de úgy meg csúnya volt...meglátta az arany csillámporomat, szórjuk be... Jó, beragasztózta ecsettel, beszórta én meg leszórtam róla a felesleget. De nem jó ragasztót használtunk így nem fedte be szépen...akkor megláttuk a csokipapírt...elkezdte apró darabokra szaggatni, hogy ráragaszthatnánk...végül lett olyan csícsás napunk, hogy csak csillogott és villogott. Zsolti a fejét fogta, hogy ez túl csícsás és egy ilyet nem csinál egy másodikos! Hát egyedül nem is...a libát én rajzoltam elő halványan, de közben kiderült, hogy vannak neki saját ötletei...próbáltam olyan dolgokat kitalálni, amit ő tud csinálni, ha megmutatom...pl. a pasztel krétát megreszeltük, hogy bemaszatolja a kék eget...csillámozni tudott, ragasztópisztollyal viszont egyszer már megégette a kezét így az nem engedtem. De amennyire türelmetlen így hogy szakaszosan csináltuk jó móka volt. Kira sem volt itthon, mert erre készültünk. Mindíg egy új ötlet...a lufikat papírból vágta ki, de mondtam, hogy ez már nem is hasonlít lufira, nem baj akkor legyen zsák és akkor potyogjanak ki a kukoricák- mondta. Én már csak nevettem. Azt jó ötletnek tartottam, mert a dalban is az volt egyél libuskám" de akkor írjuk rá, hogy márton nap...én nem bánom, de akkor csinálj annyi zsákot neki, abba beleírhatod...beleírta pasztel krétával, de az elmaszatolódott...mondtam nem baj, akkor maszatolja el az egészet...és végül állandóan jött valami...újabb őrültség. Végül elég hosszúra nyúlt, mert egy idő múlva megunta és ott hagytuk. De az agya még járt...aztán csináltuk tovább. Arra jó volt ez, hogy sok mindent kipróbálhatott és tapasztalt, mert azért ez hosszú és nagy munka volt. Benne volt az én ismeretem az ő igyekezete...a lényeg a közösen eltöltött nevetés és móka az együtt töltött alkotás...és egyszer majd egyedül is képes lesz erre....