Ki Mit Tud...

Mint azt ti tudjátok, a mai napon az iskolában Ki Mit Tud volt.... Egy pár gyerek túl van élete első Ki Mit Tud versenyén. Ha "felfedezett" gyermek nem is született, azért összességében elmondhatjuk, hogy voltak ügyes gyerekek is. Ilyenek voltak a mieink is. Amit most mondok annak ellenére, hogy érintett vagyok, de józan ésszel gondolkodok és látok...nem pedig elvakít a büszkeség! Én személy szerint kicsit döbbentem és ha Zsolti is azt mondja, hogy kenterbe vertek mindenkit és azt mondja, hogy ez egy nagyon jó osztály, akkor ez így is van. Döbbentem, mert nem gondoltam, hogy Kata már ennyire tud zongorán játszani..persze nagy munka volt benne..de csodaszép dallamok kerültek ki kezei alól...Döbbentem, mert hihetetlenül mókás volt Dia, ahogy egy gyors zene ritmusára, kacarászva hulla-hopp karikázott és azért aggódtam, hogy ahogy az osztálytársait nézte a színpadról rájuk letekintve, a lányok lent hihetetlenül figyelték és kacarászva nézték, hogy mit tud ez a kislány...nézték, ahogy Dia csak nem áll meg és szurkoltak neki...Dius pedig csak nevetett, azért aggódtam csak bírja ki a végéig a drága!  Aztán itthon anyu meséli, hogy Dia milyen ügyes ilyen és köteles dolgokban...mint a cirkuszi mutatványosok profin csinál dolgokat. Én nem tudtam. Döbbentem, mert azt sem tudtam, hogy a saját lányaink ilyen tánc koreográfia összehozására lesznek képesek, ami szerintem elsős mivoltukat tekintve igen korrekt volt. Lizát itthon faggatásra bírtam, hogy ez mégis hogyan volt lehetséges? Amire azt válaszolta, hogy ahogy próbáltak mindenkinek eszébe jutott valami, mit lehetne csinálni...erre mondtam én neki, hogy pontosan ez a csapatszellem és együtt összefogva lett ilyen jó a koreográfia. Vera édesen végig izgulta, amíg sorra nem került. Nem is tudom, miért izgult, mert olyan édesen végigmondta a verset, amit erre tanult. Mint azt mindig mondjuk...a megjelenés a fontos és hogy olyat csináljanak, amit jó érzéssel csinálnak. Volt egyéni helytállás és csoportos megfelelés is...mindegyikből jól kijöttek a gyerekeink.
Pontosan erre az összefogásra és csapatszellemre vágyok én is. Elfogadni hibáinkat és mások hibáit, különbözőségeinket és így közös álláspontra jutni mindenkivel. Akkor talán mi is sokra vihetjük majd és együtt a gyerekekért jobbá válunk...Nem az a fontos, hogy ki mennyire jó..., valamiben mindenki jeleskedik, valamiben mindenki jobb a másiknál és ez érték, ha ezt összeadjuk születik egy még értékesebb társaság. Gyerekeinknek példaértékű lehetne, ha látnák a szülői összefogást. Arra kérek mindenkit uralkodjunk indulatainkon és együtt kulturáltan viszonyuljunk minden feltett kérdésre. Így, mint ahogyan a gyerekeink is...mindig eszünkbe jut valami, osszuk meg a többiekkel...így leszünk egyre jobbak...