Illatozó ceruza virágok nőnapra...

Szerettünk volna a lányoknak egy kicsit maradandóbb ajándékot készíteni, mint egy szál élő virágot, ami egyrészt drágább is, másrészt 1-2 napig tart szépsége. Így jelentős pénz takaríthatunk meg... Bellivel el is vállaltuk az elkészítését egy kicsit aggódva, hogy vajon milyen lesz a fogadtatása. Sajnos nem jelentkeztetek szülők véleményekkel az ötletek feldobása kapcsán, így mi döntöttük el...s miután Belli azt mondta, hogy neki jobban tetszik a ceruzás ötlet...így az lett. Belli volt olyan kedves és megvásárolta a fekete ceruzákat és a hozzávalókat telefonos egyeztetésünk alapján...és kivágta a szirmokat és leveleket a rajzolt sablonom segítségével, ami nem volt azért olyan gyors, de ezek után neki állhattam a szirmokat egyenként megformázni gyertya láng felett. Megnyitottuk a blogot nyilvánosság előtt, mert lassan már csak mi kommunikáltunk Bellivel, holott ez az egész azért értetek is lett. Azt szerettük volna, ha nektek is lehetőségetek lett volna részt venni ezekben a dolgokban, ha másképpen nem is, csak kommentelés formájában. De úgy látszik, hogy vagy nem érdekel titeket vagy pedig nem veszitek a fáradtságot, hogy közöljétek véleményeiteket. Már pedig, ha ti nem szóltok hozzá, akkor akár be is zárhatjuk az egészet...Mi szívesen készítünk ilyeneket, hiszen nem tennénk, ha nem érdekelne minket...gondolok itt az osztály díszítésre és egyebekre. Szívesen írtuk ki a blogra a leckéket..., de maximum azért jelentkeztetek, hogy tegyük már ki, mert hiányzott a gyerek. JA! Holott elég lett volna néha egy kedves mondat, esetleg vélemény... amit érdekes módon inkább idegen emberektől kapunk meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy továbbra is folytatjuk amit elkezdtünk. De mivel ti nem vesztek részt a közösségben, így egy kicsit más szemszögből folytatjuk blogunkat. Viszont köszönet azoknak, akik velünk voltak és akik személyesen nekem köszönetüket nyilvánítottak...meg telefonon is. Ez hozzáállás kérdése. Van, aki azt mondta, hogy hülyék vagyunk, amiért ennyi mindent teszünk...rossz indulatok is eltávoztak szájakból és el is fognak. Rosszul esik-e? Nekem nem! Az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen méreg fullánkok marják a szívemet. Viszont biztos van, akit a fullánk szíven talál...hiszen csak magamról beszélhetek. Ezért mi továbbra is szeretettel várunk mindenkit. De mint mondtam kinyitottuk kapuinkat, hogy térjen be az, aki szívesen tér be ide. Mivel nem vagyunk zártkörűek, így nincs szükség több szerkesztő szülőre sem csak amennyi foglalkozik ezzel. Így a többit kitöröltem. Kérlek ne vegyétek ezt rossz néven, nem haragszom senkire sem!!! Aki eddig nem írt 1,5 évig gondolom ezek után sem szeretne írni, s nincs is ezzel semmi baj... viszont hozzászólást ezentúl bárki! ( ők is) tudnak írni. Ha valaki mégis kedvet érez az csak szóljon nekem. Ennyit szerettem volna mondani...

Most folytatom a virággal! Mint mondtam elkészültünk vele. Köszönet az egyik anyukának, aki már jelezte is, hogy tetszik telefonon tegnap este. Különleges ceruzát választottunk...s bár fekete... apró kis virágok ékeskednek rajtuk. Ehhez próbáltunk csajos lányos virágot alkotni egy kis feketét belecsempészve. Azt hittem újat mutatok, hogy a gumi lap hő hatására alakíthatóvá válik..., de nem! Más is rájött erre. De legalább nekem is eszembe jutott valami. Viszont azt is kitaláltam, hogy cseppentsünk rá illóolajat, hogy illatos legyen. Bellinél pont volt is így rózsa illatot választottunk, hogy egy kis illatot csempésszünk Nőnapra! Bence meg is kérdezte az anyukájától, hogy hogyan lehet a gumi lap ilyen illatos? Hát így...egy újabb ötlettel. Délelőtt Kira volt a segédem. Az összes szirmot és ceruzát ő adogatta a kezembe, hogy húzzam rá őket...ügyes volt és szépen segítkezett. Utána Belli jött át, hogy végleg celofánba csomagoljuk és elvigye tőlem, hogy ez Lizának is meglepetés legyen. Mi nagyon örültünk mikor készen lettünk és kíváncsian várjuk a lányok reakcióit!!! Remélem tetszik majd a meglepetésük!!! Azt hiszem Belli nem bírom megállni, hogy ne menjek le veletek péntek reggel, mert látnom kell az örömüket és akkor azt mondom ez is megérte...